Nuwara Eliya régió nem játszott jelentős szerepet Srí Lanka ősi királyságának uralma alatt, bár hatalmas termőföldet tartalmazott. Mindazonáltal úgy vélik, hogy a korai királyok felismerték a lépcsőzetes vízesések fontosságát, és igyekeztek megvédeni az édesvízforrásokat, mivel az ország nagyrészt mezőgazdaságra épült. Ennek a régiónak a területe néptelen volt, amíg a brit gyarmatosítók újra fel nem fedezték az i.sz. 19. században.
Nuwara Eliya buja hegyei, hömpölygő vízesései, széles síkságai és hűvös klímája nagyon hasonlított Anglia környezetére. A terület természetesen az angol vidék tökéletes alternatívájaként mutatkozott be a honvágyó brit tisztviselők számára, akik a tengerparti városok trópusi melegében izzadtak.
Kis Anglia megalapítása
Nuwara Eliya városát Samuel Baker alapította 1846-ban, és hamarosan népszerű nyaralóhellyé fejlődött a brit tisztviselők és családjaik számára, akik el akartak menekülni Colombo trópusi melege elöl. Sok brit tisztviselő villákat és nyaralókat épített Nuwara Eliya dombos vidékén, és a területet egy furcsa kisvárossá változtatták, amely „Little England” néven emlegettek.
Sir Edward Barnes, Ceylon ötödik brit kormányzója 1828-ban Barnes Hall néven nyaralót épített Nuwara Eliyában. Az országból való távozását követően a bungalót utódjának, Sir Robert Wilmot-Hortonnak bérelték. Később eladták Reginald Beauchamp Downallnak, egy ültetvényesnek, aki kis vendégházként üzemeltette a bungalót. 1892-ben eladták a Nuwara Eliya Hotels Company Limitednek, folyamatosan bővült és a Grand Hotel tagja lett. 1990-ben Srí Lanka Régészeti Osztálya nemzeti örökséggé nyilvánította a helyet.
Ahogy a város folyamatosan terjeszkedett, az akkori kormányzó, Sir William Gregory úgy döntött, hogy modernizálja a helyet az elektromos áram bevezetésével. 1873-ban engedélyezte egy mocsár lecsapolását a Gergely-tó létrehozásához, amelynek vizét áramtermelésre használták fel. A tó szabadidős tevékenységek, például horgászat, csónakázás és vízi sportok kedvelői körében is népszerűvé vált.
Mivel a város célja az volt, hogy az angliai életet utánozza, a britek nagy parkot, golfpályát, versenypályát és pisztrángpatakokat hoztak létre, hogy olyan szabadidős tevékenységekkel foglalkozhassanak, mint otthon. Az 1897-ben létrehozták a Viktória királynőről elnevezett Victoria Parkot, amely több mint 25 hektáron terül el. Ez egy gyönyörűen gondozott, buja kert, amelyben sokféle virágot termesztenek, és számos madárfajnak ad otthont. A Nuwara Eliya Golf Clubot 1889-ben egy skót katona építette. A 18 lyukú golfpálya 100 hektáros területen a teaültetvények közé épült.
A britek lelkes vadászok voltak, és hamarosan elkezdtek sportolás céljából elefántokra vadászni. A brit tiszt, Thomas William Rogers őrnagy a becslések szerint legalább 1400 elefántot ölt meg. Rogers őrnagy végül meghalt, amikor villámcsapás érte a Haputale Vendégházban. Nuwara Eliyában temették el, és sírkövet állítottak a sírjára. Véletlenül vagy sem, de az elefántgyilkos sírkövét az évek során sokszor villámcsapás érte, ami miatt az emberek azt hitték, hogy az istenek megátkozták gyalázatos tetteiért.
A Nuwara Eliya Hill Club exkluzív klubként 1876-ban épült, amelyet csak brit férfiak használhattak. A skót gránit kastélyra hasonlító Hill Club eredetileg biliárdteremből és bárból állt, bár később éttermet és teniszpályákat is építettek hozzá. A klub ezt követően megnyílt a helyiek és a nők előtt is, és ma egy hangulatos fogadó, amely elragadó óvilági élményt nyújt.
Teavidék a Felvidéken
A britek felismerték a középső hegyvidék termékeny földjei és hűvös éghajlata által kínált gazdasági lehetőséget, és elkezdték az akkoriban nagy keresletnek örvendő kávé termesztését. A kávéültetvények azonban az 1800-as évek végén kipusztultak a kávérozsda-betegségbe miatt, és a britek teát ültettek helyette. A felföldön felvirágzott a tea termesztése, és hamarosan kulcsfontosságú kereskedelmi termékké vált. Az 1880-as évek végére a tea termesztési területe meghaladta a kávéét, és folyamatosan nőtt. A teafeldolgozási technológia is gyorsan fejlődött, elősegítve a kereskedelmi teagyártást. Egyre világosabbá vált, hogy Nuwara Eliya tökéletes klímát kínál a teatermesztéshez, és a 19. század végére az ország egyik fő teatermő vidéke volt. Számos teabirtok és gyár jött létre Nuwara Eliyában az Angliából származó innovatív, új gépesítési módszerek bevezetésével. A Nuwara Eliya-ban termesztett tea még ma is a világ legjobb teái közé tartozik.
Az alapvető brit lóversenysportot az 1840-es években John Baker, a város alapítójának, Samuel Bakernek a testvére mutatta be először Srí Lankán. Az induló lóversenyt a Nuwara Eliya Gymkhana Club szervezte, és a Nuwara Eliya versenypályán tartották 1875-ben. Ceylon akkori kormányzója, Sir Henry Edward McCallum létrehozta a Kormányzó Kupát és a Királynő Kupát az 1900-as évek elején. Ezek a versenyek rangos társadalmi eseményekké váltak, amelyek az Egyesült Királyság híres Ascot Races versenyét követték. A gyarmatosítók pisztrángokat telepítettek be Nuwara Eliya patakjaiba és tavaikba, hogy azok is elfoglalhassák magukat akinek kedvenc időtöltése a horgászat volt.
A Pedro Tea Estate Nuwara Eliya egyik legnépszerűbb és legszebb teaültetvénye. A birtokon áthaladó ösvény a híres Lovers’ Leap vízeséshez vezet. A legenda azt állítja, hogy egy fiatal szerelmes pár, egy herceg és egy szegény lány, akiknek kapcsolata kudarcra ítéltetett, a vízesés nevét adó közeli hegyről ugrott a halálba. A 30 méter magas vízesés, amely a Piduruthalagala-hegy patakjaiból tör elő, kemény gránitpárkányokon hull alá, és gyönyörű látványt nyújt. A Pedro Estate egyik teakertje, a Lovers’ Leap, a feltételezések szerint James Taylor, a Ceylon Tea atyja tulajdonában volt.
A britek 1861-ben kertet létesítettek a Nuwara Eliya állambeli Hakgalában a Cinchona gyógyhatású növény termesztésére. A kertben később teatermesztéssel kísérleteztek, majd 1884-től botanikus kertté fejlesztették. A Hakgala Botanikus Kert Srí Lanka öt botanikus kertjének egyike, és jelenleg több mint 1000 növényfajjal büszkélkedhet. A kert látványos, amikor a márciusi-áprilisi időszakban teljes virágzásban van.
Nuwara Eliya városa változhatott az évek során, és idővel srí lankaibbá vált. Azonban még mindig megőrizte brit gyarmati jellegét, és valóban csodálatos hely egy nyaralás eltöltésére.