Mihintale, Srí Lanka szent hegye, a buddhizmus szigetre érkezésének és elterjedésének kiemelkedő helyszíne. Az i.e. 3. században Asóka király fia, Mahinda szerzetes itt találkozott Devanampiya Tissa királlyal, és ismertette meg vele a buddhizmus tanait, megalapozva ezzel a sziget vallási és kulturális örökségét.

A Tan Megérkezése: Mahinda és Mihintale

Az i.e. 3. században Asóka király, India legendás uralkodója, elkötelezetten terjesztette a buddhizmus tanait birodalmában és azon túl. Fia, Mahinda szerzetes vezetésével misszionáriusokat küldött délre, hogy a Dhamma üzenetét eljuttassák más régiókba. Mahinda és társai útjuk során elérték Srí Lankát, ahol Mihintale hegyén találkoztak Devanampiya Tissa királlyal, aki éppen vadászaton volt. A szerzetesek megjelenése és tanításai mély hatást gyakoroltak a királyra, aki elfogadta a buddhizmus tanait, és meghívta Mahindát Anuradhapurába, hogy a királyi udvar és a nép is részesülhessen az új tanításokban.

Mihintale Nevezetességei és Spirituális Jelentősége

Mihintale eredeti neve Missaka Pabbata volt, később Cetiyagiri (a Sztúpák hegye) néven ismerték, mai elnevezése pedig Mahinda nevéhez kötődik. A hegy és környéke számos vallási és történelmi emléket rejt, amelyek a buddhizmus szigeti gyökereire emlékeztetnek.

Ősi Kórház: A mangóligetben található romok egykor egy 27 beteg befogadására alkalmas kórház részei voltak, közepén egy kis szentéllyel. Az ilyen intézmények elsősorban a kolostor szerzeteseinek és személyzetének nyújtottak gyógyító szolgáltatásokat.

Kolostor étkezdéje: Az étkezde mellett található két kőből készült rizstároló vályú mérete arra utal, hogy nagyszámú szerzetes étkeztetését biztosították itt. Egy felirat szerint a konyhán 12 szakács dolgozott, valamint egy felügyelő és több szolga gondoskodott a tűzifa biztosításáról.

Főszentély: Az étkezde felett található szentély bejáratánál két hatalmas kőlap áll, rajtuk hosszú feliratokkal. Ezek a feliratok az ókori Srí Lanka életéről és a buddhizmus korai időszakáról nyújtanak értékes információkat.

Oroszlán szökőkút: A hegy lábánál található szökőkút egy oroszlánt ábrázol, amely egy tartályt tart. Egyetlen sziklatömbből faragták ki, és a vizet a Naga-tóból vezették ide, elsősorban fürdésre és mosakodásra használták.

Mahinda ágya: A kolostor közelében található barlang padlójába egy téglalapot véstek, amely Mahinda összehajtott köntösét szimbolizálja, emléket állítva a szerzetes itt töltött idejének.

Barlangok: A sztúpától balra egy hatalmas sziklatömb alatt több barlang található, amelyek egykor szerzetesek lakhelyéül szolgáltak. A Mahavamsa krónika szerint egy tragikus esemény során Kanirajanutissa király 60 szerzetest dobatott le egy mihintalei szikláról, mert összeesküvést terveztek ellene.

Kantaka Cetiya Vaahalkada: Ez a kör alakú sztúpa négy irányba néző díszített homlokzattal rendelkezik, amelyeket különböző állatok – elefánt, oroszlán, ló és bika – szobrai ékesítenek. Ezek az állatok szimbolikus kapcsolatban állnak a négy fő égtájjal, és a buddhista művészet jellegzetes elemei.